most akkor anonim postot kéne írnom…

mert elmondom a véleményem?

őszintén szólva külföldiek blogját követve egyiküknél se láttam olyan undorító anonim “askokat” mint a magyaroknál. lehet csak nem követek olyan külföldieket nem tudom. de nem is ez a lényeg h mások csinálják-e v sem. a lényeg hogy általánosságban ki lehet mondani a(z magyar) emberek képtelenek őszintének lenni és miért… mert gyávák. vagy azt hiszik h hű de vicces. igen. lehet h az kb 5 percig. de aztán mikor jön az 50. hasonló post h “szánalmas ribanc” meg “úgy hallottam te jól tudsz szopni” meg hasonló szintű beszólások akkor már nem vicces.

úgy gondolom, h ha valaki zavar itt, akinek nem tetszenek a postjai akkor azt lehet “nem követni”. nem tudom megérteni, miért kell beszólni. főleg név nélkül. persze, arc nélkül, nagy pofával könnyű a másikat osztani. én is simán elküldök bárkit a francba ha nem tudja az illető h én tettem. könnyű. de leginkább szánalmas dolog. és felesleges. és most mondhatjátok azt, h akkor miért követem az illetőket amikor ilyen anon ask-okat kapnak és ki is rakják. a válasz egyszerű: eddig egyelőre csak kb 100 embert követek. nem, nem viszem túlzásba de ennek a fele már kb nem is aktív blog, egy negyede pedig ilyen askokkal van tele. képtelenség kikerülni. és ez a legszomorúbb. random blogokra ránézek és ott is mennek a beszólások. név nélkül persze. (névvel, hülyéskedésből más, v ha ismerős ír anont)

nem tudom miért jó érzés másokat bántani. miért lesz jobb neked attól ha beszólsz a másiknak. és persze az emberek mindig csinálnak hülyeségeket stb. de néha számoljatok el tízig és akkor nem írogattok a másiknak csak azért mert épp szar napotok van és vkinek be akarok szólni. ha sok az energiád v a feszültség menj futni bármi. én próbálok másoknak minél kevesebbet ártani. nem szeretek másokat bántani. és nektek is hasonlóan kéne érezni. de mégis úgy érzem h túl sok a feszültség akkor megyek és edzésen levezetem a feszültséget emberi módon.

és tudom talán képmutatásnak tűnik h ilyen bejegyzést írok miközben eddig egyszer kaptam anon askot és még tudtam is amugy h kitől kaptam. de nem is magam miatt írom ezt le, és h hagyjatok békén. nem, egyszerűen elmondom a véleményem és ha vkinek nem tetszik vagy beszól vagy egyszerűen a követőeim száma lecsökken (hajajj).

de leginkább csak azért írtam h gondolkozzatok el h mit és miért tesztek. és ha tényleg vkinek be akartok szólni, v közölni a másikkal akkor tegyétek névvel és akkor talán az illető akinek címzitek magára veszi és talán tanul a hibájából. de ezekkel valójában csak magatokat teszitek szánalmassá amiért nem mertek a saját véleményetekkel a másik elé állni.

vagy én lennék a régi módi mert őszinte vagyok, és ez már gyávaság mint bátorság? csak egyszer állnátok oda a másik elé szemtől szembe és mondanátok el amit komolyan gondoltok és éreztek. nem könnyű, sőt irtózatosan nehéz. de nem lehetetlen. de ha nem tudtok a másik elé állni (vagy akár névvel beszólni a másiknak) akkor nincs jogotok a másiknak bármi bántót is mondani.

ennyi. ez a véleményem.